Minden lépés cinikussággal tölt el

Klein Dávid és Suhajda Szilárd 2019. június 10-én indultak el a K2 expedícióra, hogy teljesítsék a Himalája Koronája kihívást. A cél, hogy felvigyék a magyar zászlót 8611 méter magasra oxigéntöbblet nélkül. Mi történik velük? Hogy vannak? A naplóbejegyzéseikből kiderül, itt a sport365 oldalán is.

2019.07.13.

"Az éjszakai indulás gondolata mindig nyugtalansággal enged ágyba. Nem, ez nem félelmet jelent, sokkal inkább a sötétben és hidegben történő indulás kényelmetlenségének kellemetlen tudatát. Persze ez pont olyan, mint egy-egy véget nem érő edzés: az ember furcsa remegésként éli meg a magában való bizonytalanságot, ami csakis addig tart, míg el nem kezdi!

Ezekkel az éjszakai indulásokkal is így van ez: előző este, még a toalettsátor szélvédett biztonságában gubbasztva az jut eszembe, hogy ejjha, hogy is lesz ez a felmenet holnap – aztán, amikor éjjel fél kettőkor már a bakancsomat húzom és elbotorkálok az étkezősátorig, meglátom Dávidot fejlámpájával a homlokán, beleszürcsölök a forró teába, meggyújtjuk a pudzsa lángjait, majd elköszönünk Akbártól és Alitól, egy pillanat alatt megszűnnek a kételyek! Minden lépés erővel és magabiztossággal tölt el, a csend és a sötétség cinkosunkká válik, a fejlámpáink fénycsóvája pedig megvilágítja következő lépteink irányát: csak a légzésem hallom, csak Dávidot látom. Nyugodtak vagyunk. Fürkésszük a semmibe vesző jégvilágot és egy hatodik érzék segítségével határozottan a jónak vélt irányba menetelünk. Még akkor is, ha valójában „sötétben tapógatózunk” és már rég nem tudjuk, vajon merre is lehet a bejáratott útvonal…